Jól van, nem kell rögtön bólogatni. Elmondom, min gondolkodtam ma. Vannak apró, jelentéktelennek tűnő dolgok, amire ugrom, amire allergiás vagyok, amitől felmegy a pumpa, amit nagyon nehezen állok meg szó nélkül. Most még fiatal vagyok (de bizony, hogy igen!), és megállom, hogy ne javítgassam, igazítgassam folyton azokat a szeretett embereket, akiknek a közelében lehetek. De mivel öregszem, így rigolyásodom. És gondoltam, mindenféle későbbi hajtépést megelőzendő, összeszedek pár olyan dolgot, amit nem szeretek valakiben - hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül, és csak az apróságokra koncentrálva.
Ha van kedvetek, csatlakozzatok hozzám! Két dolog történhet: jókat röhögünk, és pár év múlva átharapjuk egymás gigáját, ha valaki a listán szereplő "bűnt" követi el, vagy jókat röhögünk (mert ez tuti), és pár év múlva még jobbakat röhögünk, mert már egyikünket sem érdekli ez a sok apró butaság. Nah, én kezdem, Ti meg folytassátok! Remélem, sikerül kommenteznetek, már két olvasónak is sikerült itt a blogon, szóval hajrá, ne adjátok fel, ez most fontos!
- Ma még csak megmosolygom, ha valaki összeráncolt homlokkal küzd az áfa szó leírásával. Születnek ilyenek: ÁFA, ÁFA-t, ÁFÁ-t, á.f.a. satöbbi. Nem is írom tovább, nehogy megjegyezzétek valamelyiket. Jelentem: áfa, áfát, áfával, áfás, még akkor is, ha 27% :)
- Nem bírom, ha valaki nyálazott ujjal nyúl újsághoz, könyvhöz, recepthez, bármihez, amit szerinte máshogy nem bír felcsippenteni. A nyál a szájba való. Vagy más szájába.
- Sosem eszem más kanalával vagy villájával. Senkiével sem. Komolyan. Nem is érdemes megpróbálni rávenni erre. Az evés intimebb dolog számomra, mint a csók. Ugyanezért: sosem pusziszkodom, ha közben eszem. Senkivel. Soha. Túlismételtem? :) Nem baj.
- Szinte mindig elkések, de utálok másra várni. Vagy bármire is várni. Ha belegondolok, hogy mit csinálok (= várakozom, telik az idő feleslegesen stb.), képes vagyok felhúzni magam. De komolyan. Én sem értem ám.
- Mindig középen nyomom meg a fogkrémes tubust, és nehezen viselem, ha ezt szóváteszik. Ha ott nyomom meg, sokkal könnyebben jön a fogkrém, és kész.
- Skippelném az életemben a hangos beszédet. Ha valaki kiabál velem, leblokkolok. Lehet, hogy próbálok keményen visszaszólni, de befordulok, és ez nagyon bennem marad. Boti a kivétel: ha ő kiabál velem, csak nevetek, mert olyankor a bal szeme alatt megjelenik egy kis gödör, amit úgy szeretek benne!
- Feszült leszek, ha valaki tejfölt tesz a töltött káposztámra. Imádom a töltött káposztát, karácsonykor képes vagyok reggeli-ebéd-vacsorára azt enni, de szigorúan tejföl nélkül, mert az tompítja az ízeket. Ellenben szeretem a bundáskenyeret nesquick kakaóporba mártogatni, nagyon finom!
- Ez nem másokkal kapcsolatos, de nem árt tudni: ki nem állhatom a hideget és a forrót. Volt, hogy télen elindultam a munkahelyemre otthonról, tundraöltözetben, és a buszmegállóból visszafordultam, mert teljesen felidegesítettem magamat azon, hogy a csontomig hatolt a jéghideg szél. Kiírtam inkább magam szabira, úgy döntöttem, nem kell nekem ezt a hideget elviselnem. És soha semmit nem eszem forrón. A forró csokit sem.
Itt és most megállok, még mielőtt rájöttök, mégsem szerettek annyira, mint hittétek :) Ne aggódjatok, sok-sok dolog viszont nem tud zavarni, például bármikor szívesen megfogom a barátaim használt zsebkendőjét, ha tele van a kezük, és nem csapok palávert, ha valaki végigsétál az otthonomon, és szétszórja az elmúlt egy heti használt zokniját és fehérneműjét (gyorsan összeszedem, nem probléma :). Nem zavar, ha szembehülyéznek, és az sem, ha valaki kinyitva tesz le - borítóval felfelé - egy könyvet.
Ti jöttök! Kinek mi a vesszőparipája, a szálka a szemében, az életének az icipici megrontója?
A négyes pont úgy,ahogy van igaz rám is! Képes vagyok egy órán át is várakoztatni valakit,még ilyen hidegben is,csak ne nekem kelljen másra várni.Buszra sem várok max5percet,ha annál később jönne,inkább elindulok gyalog.
VálaszTörlésSosem iszom más poharából,nem eszem más tányérjából,más evőeszközével!
Képtelen vagyok bármit megenni,ami leesik a földre,illetve ha találok benne egy hajszálat,szempillát,ha véletlen az enyém volt,és ki is lett szedve,akkor sem!
Tudom,hogy nagyon nagy illetlenség még itthon is,nemhogy vendégségben,de valamiért az utolsó falatokat mindig meghagyom.
Mostanában úgy tűnik már az is irritál,ha valaki hozzám ér.Például tévézünk,és úgy ülünk egymás mellett valakivel,hogy közben helyezkedik,mozgolódik,akkor mindig inkább felállok,lerázom magam,vagy arrébb ülök.
Nem mindig szeretem a zajt,vagyis inkább azt,amikor egyszerre beszélnek,ráadásul,ha mind hozzám.
A tömeget is nehezen viselem,a sok lökdöső,tolakodó embert. Persze érdekes,hogy koncerteken épp ellenkezőleg van.
A töltött káposztát,illetve székelykáposztát,pörköltet kizárólag tejföllel eszem! Megesik,hogy egy egész pohár tejfölt a tetejére borítok.
Na azt hiszem befejeztem,ennyi jutott így hirtelen eszembe,de ahhoz képest,hogy én mennyire fiatal vagyok,már ez is soknak tűnik.Mi lesz majd később,60évesen?!Szent isten! :$ :)
Ha már a töltött káposztánál tartunk, amit amúgy mát egy hete készülök megfőzni, csakis tejföllel eszem, és minimum 20%-os jöhet szóba.
VálaszTörlésA filmnézés, vagy a kedvenc műsorom nézése nálam szent, iszonyúan fel tud idegesíteni, ha közben mások beszélnek, pláne, ha ez miatt lemaradnak és megkérdezik, hogy éppen mi történt......
A hangos beszéd, hát ez én vagyok, mióta tanár lettem, nagy előadókban kellett beszélnem, gondolom ezért lettem olyan igazi hangos beszélő, na meg persze kioktató is néha, férjem szerint mindig..., szakmai ártalom.
Utálom az igénytelen embereket, itt Angliában rengeteg van, teljesen természetes, hogy böfögnek körülötted, köhögnek, kezük persze a zsebükben stb.
Ami fel szokott idegesíteni otthon azok a kéregetők, tudom nem szabadna ítélkeznem, de utálom, hogy sehol nem tudok úgy kiszállni a kocsiból, hogy valaki ne sápítozna körülöttem.
A kávét, vagy teát csak langyosan iszom, képtelen vagyok meginni forrón. Egy Edda koncerten történt, hogy kávét ittam üdítős pohárból, megfeledkezve róla hirtelen kortyoltam egy nagyot. Leforráztam mindenem, ami a szájüregben létezik, az egész koncert alatt jeget ettem, úgy bírtam csak ki....
Másik, én soha nem szólalok meg az utcán itt Angliában, és rohadt mérges tudok lenni, ha a párom ezt elfelejti és kérdez tőlem valamit magyarul, és persze kapod a pillantásokat az angoloktól....
most más nem jut eszembe, de biztos van még...
Bibi, amit írsz az érintekzésről (tévénézés közben), az családi örökség, én sem vagyok érintkezős, sőt Botit is csak akkor lehet ölelgetni, ha ő úgy dönt, hogy most nyitott rá :) Egyébként ne aggódj, nem biztos, hogy ezek szaporodni fognak, lehet, h lesz olyan, amit szimplán elhagysz. Engem pl. a böfögés és társaik már nem idegesítenek annyira, max. kicsi légtérben. Egyszer utaztam JetAir repülőgépen, több mint 8 órát, hát... Maradjunk annyiban, hogy az indiai az egy másik kultúra. :)
VálaszTörlésBeus, a filmnézés közben beszélgetés-visszakérdezés nálam dettó. Olyankor nálam is elgurul a gyógyszer... De hogy bírod ki, hogy meg sem szólalsz az utcán már mennyi? 3 éve? Iszonyat nagy fegyelem kell ahhoz!
a bundas kenyerre emlekszem:-)) es a tejfolt sem felejtem el:-)) Hianyzol baratnom. Rigolyaval vagy rigolya mentesen..
VálaszTörlésbigwag? Bellllya? :))) ha máshogy nem tudok, itt, FB-on vagyok, vagyok. rigolyákkal, persze :)))
VálaszTörlés