Kilencéves lehettem, amikor körbeinterjúvoltam a családomat, hogy ki mikor csókolózott először, hol szexelt és hogyan védekezett esküvő előtt... Nagymamák, nagypapák, szülők, keresztszülők, sőt még anyukám unokatestvérei sem úszták meg a keresztkérdéseket. Mindent tudok róluk, de semmit sem árulhatok el... Az biztos, hogy a legfiatalabb, aki valaha is csókolózott a családomban, 11 éves volt a nagy eseménykor. Amint megtudtam, elkezdtem számolni a napokat visszafelé, mondván már csak két évem van :)
Végül tizenhárom voltam, amikor megkaptam az első csókomat... A fiú egy haverom volt, nálam idősebb. Egy közös barátunkkal üzente meg, hogy belepusztul, muszáj járnom vele, és végül meggyőztek, hogy nem tehetek mást :) Én voltam a huszonnegyedik lány, akivel csókolózott. Azt gondoltam, ez jó jel, hiszen a 24 volt a szerencseszámom - ez akkoriban nagy divat volt: szerencseszám, szerencseszín... Naszóval nekem a 24 volt, mert anyukám 24 volt, amikor születtem, én 24 éves lettem az ezredfordulókor, és egyébként is a 2 meg a 4 az első két páros szám satöbbi, satöbbi... A lényeg, hogy Mikivel nem volt az igazi, inkább szájrapuszinak nevezném, meg elvitt egyszer fagyizni, néhányszor biciklizni a kempingbiciklimen. Majd máris jöhetett a huszonötödik. Nekem meg a gimi...
Tizennégy évesen aztán fülig belezúgtam a bátyám legjobb barátjába. Én gólya voltam, ők meg a "nagy negyedikesek", akik majdnem minden szünetben jöttek értem, és vittek a büfébe, beszélgetni, islerezni meg mézeskrémesezni. Utólag azt is megtudtam, hogy az évfolyamtársaim közül páran sokáig nem hitték el, hogy a bátyám a bátyám (kábé ennyire hasonlítunk egymásra), és ezért azt gondolták, én máris a végzősök ... khm... mondjuk babája lettem... Naszóval ott volt Levi, meg ott voltam én fülig szerelemben, és rögtön az első gimibulin csókolóztam Szabival. Mert Levi nem volt ott. Ez a csók már igazi volt, amilyenre csak egy tizennyolc éves fiú képes. Én meg hajnalig itattam az egereket a kollégiumban (és szórakoztattam a szobatársaimat), hogy milyen egy céda vagyok, mert nem Szabiba vagyok szerelmes. És miután pár nap múlva töredelmesen bevallottam a bátyámnak, hogy egy másik osztálytársával csókolóztam, ő ennyit mondott: "Jól tetted!" Szabi azóta színész lett egy vidéki színházban, sok jó kritikát olvastam róla. Kicsit később, tizenhat évesen estem át az első olyan szerelmen, amiben majdnem tönkre is mentem. A fiú öt évvel és sok-sok lánnyal volt idősebb, mint én. Óvtak tőle, sikertelenül...
Egyik fiúról sem tudok semmit. Ja de, az iwiwen ismerőseim páran, a saját közösségi hálóm részei. Eltelt húsz-huszonkét év, történt ezalatt egy s más, sok szerelem jött és aztán ment is... Vagy jött, és aztán én megkértem, hogy menjen. Most meg nézem a kisfiamat minden nap, ahogy játszik a hápikacsákkal a fürdőkádban meg duplózik a nappaliban, és azon gondolkodom, tizenpár év múlva megcsókol valakit, de még sokkal előbb, talán még oviban megdobogtatja valaki a kis szívét, és gondolom, utána ő is összetöri pár lánykáét... És aztán azon gondolkodom, hogy mindenki volt egyszer ilyen kicsi és ártatlan. Még én is. Ha hiszitek, ha nem.
u.i. És még mindig hiszek abban, hogy "az a legszebb csók, mit el nem csókolunk".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése