mankanapló: rajzok

(12) Sárinak, az ő születésnapjára :)

Mese a királylányról (2012, akvarellceruza)

(11) Aktok. Mondanám, hogy közkívánatra, de nem kértetek ilyet, csak sejtem, hogy esetleg ezek a rajzok már csak a témájuk miatt is érdekesek lehetnek :) Megnéztem, eddig pl. a koponyarajzokra mozdultak rá a legtöbben, a statisztika szerint :) Lássuk, mit hoznak az aktok. A néni maga nem volt szép, de jól rajzolható, mivel elég vékony volt a bőre, nem volt duci, így a csontok-vonalak szépen kijöttek megfelelő megvilágításnál. Többször is rajzoltuk őt, azt hiszem, pár ezer forintért ült modellt alkalmanként, kábé 3 óra hosszan. Kemény munka, de hátha lesz olyan rajz valamelyik rajziskolás jóvoltából, ami túléli ezt az évszázadot, és akkor a néni konkrétan akár halhatatlan is lehet. Bekerül majd a művészeti lexikonokba, mint gipszjakab első ecsetvonásai... Ó, bocsánat, a művészeti E-lexikonokra gondoltam, természetesen :) ... Ja igen, a végén a lányokkal is jót teszek: az ötödik rajz nekik került ide :)

Akt (2009, szén - a kezekért elnézést kérek)

Akt (2009, diófapác)

Akt (2008, ceruza - az első kísérlet, befejezetlen maradt,

azt hiszem, munka miatt nem értem többet oda, amikor ez a hölgy ebben a pózban pózolt nekünk)

Férfi (2009, szén)

(10) Csak a gyümölcsök miatt. A hátteret elnagyoltam, elkapkodtam, de a gyümölcsöket szeretem, mert élnek, ropogósak, frissek.

Ropogós gyümölcsök (2009, akvarell)

(9) Megint koponyák, megint ceruzával. Ez egyrészt jó gyakorlat, mert a csont görbületeit, árnyékait, formáját és illesztékeit nehéz ábrázolni, és a ceruza meg elég szöszölős műfaj ahhoz, hogy jól elszórakozzon az ember ezekkel. Másrészt meg hasznos. Nem mondom, hogy ha mostantól macskát kell rajzolnom, akkor ez a macskakoponya-tanulmány lebeg majd a szemem előtt, de az arányok feltérképezésére igen jó volt. Tehát először és másodszor:

Emberkoponya (2008, ceruza)

Macskakoponya (2008 vagy 2009, ceruza)

(8) Akvarellgyakorlatok. Azért idő, amíg ráérzek, hogyan szeretném csinálni. Van a foltozós technika (biztosan van rá jobb szakszó, de ehhez nem értek). Ez izgalmas, csak jól oda kell figyelni, hogy ne egy nagy paca vagy sok kis paca legyen a papíron. Volt egy első kísérletem, szerettem, de az alsó két drapériánál elfogyott a türelmem vagy elgurult a gyógyszerem, nem tudom, és mivel nem békéltem ki velük, sosem fejeztem be a képet:

Befejezetlen csendélet szódásszifonnal és a két köcsöggel (2009, akvarell)

Nem sokkal később újra nekiveselkedtem, Megint csendélet, megint akvarell. Itt már a drapéria jobb lett szerintem, bár ahogy ma ránéztem, találtam jópár hibát, amit máshogy csinálnék... De nem ez a lényeg, ez akkor egy jó gyakorlat volt, ráadásul más technikával, mint a fenti. Ímhol ni:

Csendélet (2009, akvarell)

(7) "Kroki. Nyelv: francia. Croquis: tárca: rövid, szellemes csattanóval végződő humoros írásmű. A napisajtó jellegzetes műfaja. A képzőművészetben sebtében készített művészeti célú vázlat." (Forrás: http://www.kislexikon.hu/kroki.html) Na pontosan ilyeneket készítettünk a rajziskolában. Egyfajta jutalomjáték volt ez. Elő a ceurzát meg a papírt (csomagolópapírt, repapírt, bármit, amire fog a ceruza, nem kellettek a drága cuccok...), valaki üljön/álljon/feküdjön modellt, aztán uccu neki, 5 perc. Na jó, diófapáccal 6-7 perc egy vázlat. Az elsőnél nem hittem el, hogy pár perc alatt bármi értékelhető születhet. Megmutatom, mire jutottam. (Jó, bevallom, az árnyékolást néha időn felül kapkodtam még rá a papírra.)

Krokik (2009, diófapác)

(6) A bátyám kérte, hogy a születésnapjára készítsek egy csendéletet. Gyümölcsöket választottam és akvarellt. Ennek így van egy könnyedsége, a bátyámhoz ez illett. Látom én is a kép hibáit, de azért összességében... mondjuk úgy, hogy végülis bekereteztem :) Most úgy mutatom meg Nektek, ahogy keretezés és kivágás előtt volt, a papír felragasztva az asztallapra, a papír szélén színminták...

Gyümölcsök (2009, akvarell)

(5) Ezt a csendéletet már szerettem. A drapéria már jobban ment, a köcsögöt már álmomból felébresztve is fel tudtam volna vázolni. A másik mázas a füleivel egy kicsit már jobban megdolgoztatott, de azért élveztem.

Két köcsög (2009, szén)

Hú, és ez... A diófapácba gyorsan beleszerettem, nagyon jó vele rajzolni, érdekes dolgokat lehet kihozni belőle és gyönyörű a színe. Néztem, ahogy sokan ceruzával rajzolták a szarvaskoponyát, vártam én is a soromra, mikor mondja Frigyes, hogy essek neki. Számolgattam, hogy ez lesz 2-3 alkalom (vagyis 2-3szor 3 óra minimum), mire valami látható-kritizálható lesz a papíron. De aztán engedélyt kaptam, hogy a ceruza helyett páccal rajzoljam meg. Konkrétan imádtam.

Szarvaskoponya (2009, diófapác)

És egy kis csemege a mai nap végére. Ez a rajz még 1993-ban készült, gimis koromban, A Kutyáról, így, nagybetűvel. Fickó egy drótszőrű magyar vizsla volt, igazi családtag. Többet nem mondok róla, ha jól emlékszem, 1994 őszén halt meg, szívinfarktusban.

Fickó (1993, ceruza)

(4) Igazából ennek kellene az oldal legalján lennie... Miután jelentkeztem a rajziskolába, és Frigyes, a tanárunk megmutatta, miért nem tudok utcát és ellipsziseket rajzolni, megkaptam a feladatot, hogy grafitceruzával készítsek tanulmányrajzot egy káposztáskrigliről -- amit az elkövetkező sok-sok órában magamban csak köcsögnek neveztem... Szóval számolatlanul sok óra és újrarajzolás, és szerintem legalábbis tízezres nagyságrendű vonal árán megszületett ez a rajz. És ez az egyetlen, amit az iskolában hagytam, talán még mindig kinn van a falon :) Végezetül annyit, hogy megérte a fáradozást, iszonyat részletességgel látszik az is, hol kopott a köcsög és hol van még rajta némi épen maradt máz... Azóta sem merültem el egyetlen tárgyban sem így. Pedig jó az!

Köcsög (2008, grafit)

(3) Lassacskán elfogynak ám a régi rajzok, így tényleg ideje lenne újra nekiülnöm valami jó témának... De azért mára még van három érdekesség, mondom, melyik miért fontos/izgalmas számomra.

Emlékeim szerint ez volt első találkozásom a pasztellkrétával. Sokat vártam tőle, és többet is kaptam, mint szerettem volna. Nekem a háttérben a drapéria igen nehézkes lett, mint egy régi reneszánsz festményen mondjuk a próféták köpönyegei... A tárgyak alatti drapériával viszont rendesen meggyűlt a bajom, nem is lett az igazi, nehéz érzékeltetni, hogy az egy ropogósabb, fénytelen anyag volt...

Csendélet, tanulmány (2009, pasztell)

Aztán itt van ez az arckép. Egy ilyen körülbelül 2-3 óra alatt készül el, ez alatt max. 2 szünetet tartunk. Mókás, hogy amikor szünetből visszatérünk, akkor legalább hatan instruáljuk a modellt, hogyan üljön vissza, hogy volt a haja, hogyan nézett és hogy redőzött a ruhája... Csak, hogy mindenki ott folytathassa, ahol félbahagyta. Nade ez már legalább nincs annyira elrajzolva, mint az első, amit ugyanerről a modellről készítettem (fel sem ismernétek...).

Lány (2009, szén)

És végül. Ezt kedvtelésből készítettem, és bevallom, fotóról, mert sosem volt (még!!!) alkalmam Dave Grohlt ilyen közelről megpillantani... Szóval ez karácsonyi ajándéknak készült, és egy bögrén végezte díszítésként :) Technikailag azért érdekes, mert ugyanúgy szén, mint az előző, csak ezúttal akvarellpapíron, amitől szerintem még izgalmasabb.

Foo (2008, szén)

(2) Ez sem egy mai darab... Az volt a feladat, hogy próbáljam ki a diófapácot - tussal és ecsettel. Már csak a konyhában volt hely (a rajziskolában), így hát leültem a konyhaasztalhoz, és lefirkáltam, amit találtam, íme:

Diófapác-kísérletek (2008)