Kell egy blog

Az egész úgy kezdődött nálam, hogy írhatnékom volt már. Újságíró a végzettségem, és egyébként is másfél évtizedig szövegírásból éltem (plusz még a rádiós és napilapos nyári melók a suliévek alatt...) - még szép, hogy hiányzott. Aztán ahogy elkezdtem írni, kiderült, hogy szinte mindenkinek van már blogja. Akinek nincs, annak lesz, vagy volt már több is.

Na ez pont olyan volt, mint amikor Botit vártam: kiderült, hogy szinte mindenki más is babát vár, várt vagy fog várni. Úgy éreztem, hogy ahova lépek, ott kismama terem, de tényleg. Sokan mondták, ugyan dehogy, csak én fogékonyabb vagyok a kismamákra, jobban észreveszem őket. Hát kérem szépen, ez a fránya válság szerintem igenis űzi haza a nőket szülni. Minek dolgoznának ugyanannyit vagy még többet, kevesebbért, ha amúgy is benne vannak a korban, és megvan hozzá a partner is. A legjobb alkalom! Legalább annyira ösztönző a válság, mint régen a hétfői tévészünet.

Na de szóval. Azon gondolkodtam ma, miért csinál az ember blogot. Kinek csinálja. Hogyan csinálja. Mikor csinálja. A blog az egy olyan nyitott, de mégis zárt dolog. Ha ismered az íróját, akkor, ahogy olvasod és olvasod és olvasod a blogot, magad is rájössz, hogy talán nem is ismerted igazán... Ha nem ismered az íróját, akkor meg kicsit olyan érzés, mintha kukkolnál, belesnél az életébe, a gondolataiba. Az elmúlt időben én is rákaptam a blogolvasásra, tetszik :) És a blogírás... biztosan vannak erre általános okok, indokok, vakondok :). Például egy lelki hullámvölgyben a "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" Karinthy-gondolat ihletheti arra az ember fiát, hogy kiírja magából búját-baját. Nem direkt rímeltem, de így marad :) A verset meg tessék elolvasni itt, olyan szép: http://mek.oszk.hu/00700/00718/00718.htm#2.

Egy jó nagy változás az életben is okot szolgálhat a blogírásra. Boti születése előtt én is terveztem, hogy minden mozzanatát, fintorát és mosolyát, böfögését és anyagcseréjét rögzíteni fogom egy blogban. Aztán nem maradt rá energia. Végül tavaly márciusban kezdtem el írni a naplóját kézzel, egy naptárba, és kereken egyéves koráig minden este leírtam az aznapi fontosabb történéseket. Ez a napló persze neki szól, egyes szám második személyben íródott a java - és ember legyen a talpán, aki el tudja olvasni. Csak remélem, hogy amikor majd egyszer odaadom neki, még nem leszek annyira elhülyülve, hogy ne tudjam kisilabizálni a saját kézírásomat (ami egyébként rettenetes). Hát van, akinek több esze volt, és az elejétől fogva szabvány Times New Romannel vagy Verdanával vagy Ariellel írta meg a saját kis memoárjait... Tele van a net babablogokkal.

Lehet, hogy valaki csak azért ír, mert írhatnékja van. Mert grafomán és rettentően nyitott, és aztán ebbe kerülnek mindenféle gondolatok: a napi hírek kommentálásától elkezdve az érdekes képekig, esetleg bulifotók és vicces idézetek a haveri körből. Vagy valaki azért ír blogot, mert nagyon ért egy témához, sokat foglalkozik vele, és csinál rá egy szakmai blogot. Engem érdekelne, hogy aki ezt most olvassa, az vezetett-e már blogot, s ha igen, miért - és ha nem, akkor tervezi-e, s ha igen, miért. Címek is jöhetnek, hadd kukkoljak / jöjjek rá, kit mennyire nem ismertem :)

Cserébe, mert sosem kérek semmit sem ingyen, elmondom, hogy ez a blog miért született. Az egyik okot már olvashattátok, egyszerűen írhatnékom volt. Másrészt végre időm is van rá, éppen nincs költözés, és Boti prímán átadja magát az alvásnak, amikor alvóideje van. Harmadrészt itthonülő anyukaként komoly igények támadtak bennem, hogy elmondjam a gondolataimat néha valakinek vagy valakiknek, mint ahogy azt anno az ember hétfőtől péntekig a reggeli kávé mellett vagy kicsit ritkábban a céges bulikon a bárpultnál masszívan fogyasztva tette... Aztán meg bevallom, az jutott eszembe, hogy azt a pár témát, amit szívesen megvitatnék, talán nem a facebookon fellelhető összes 400 ismerősömmel vitatnám meg, inkább csak azokkal, akik legalább még egy kattintással közelebb vannak hozzám - mint Ti most éppen :) De egyébként azért is születhetett meg ez a blog, mert azért másfél évnyi masszív facebookozás legyőzött bennem bizonyos kinyilatkoztatással szembeni gátlásokat, és eljutottam oda, hogy szívesen osztom meg magamat másokkal, mondjuk itt.

Ti jöttök!