2012 megvolt, és nem tetszik

Tudom, elkezdhetném én is, hogy affene az új alkotmányt, még ha beborítja is az Index nyitót, ja meg a kormányt, amelyik nem veszi észre, hogy az ellene tüntető tömeg épp annyira a nép akarata, mint amennyire nemrég a mellette tüntető tömeg volt. Meg hogy accsudába az áfaemeléssel, a benzin ára meg hol van már, és különben is, miért van sötét már háromnegyed négykor ilyen villanyszámlák mellett -- hova kell ezügyben mémet levelet írni? És jaj, miért nem vártunk még a lakás vételárának forintra váltásával, már vagy hat-hét milliós a "mínuszunk", hülye euró. Ja meg folytathatnám azzal, hogy akkor most kit kell megcsinálni ahhoz, hogy nyugdíjat kapjunk, bár nem vagyok biztos benne, hogy ez a kérdés valaha is érinteni fog, és addig is melyik tévét nézhetem, ami tutira nincs úgy szétretusálva, mint a Playboy címlapja. És moroghatnék, hogy most már nem azért nem veszem a külföldi lapokat, mert eszméletlen drágák, hanem mert ha beleolvasok, és magamévá teszem a külföldi okosságos méltóságosságok véleményét rólunk, a végén még én is éhségsztrájkba kezdek valahol a nullás kilométerkőnél, hogy mindenkinek egyformán szóljon.

Tessék, végül csak elkezdtem én is... Ontom magamból a negatív energiákat - Csodabogár a Kelly hőseiből most messzire elkerülne. Már majdnem politizálok, pedig én aztán soha. Egyszerű kisember vagyok, megvannak a magam kis mikrokörnyezetének incifinci, de feltétlenül orvosolandó problémái is. Ezt akartam eredetileg szóvátenni - vagy betűvé. Hogy kiírjam magamból, kikiabáljam a hálózatba, hátha így leszáll rólam a 2012-es átok Mert január 3-a van, és már komoly veszteséglistát vezetek: kipurcant a használtan vett luxuskávéfőző, eltört a méregdrága antigaranciális babakocsi, és tönkrement a nagymamától örökölt majomszeretettel szeretett nokedliszaggató. Ezeken kesergek ma. Részemről itt be is fejezhetjük az évet. Jelentem, belekóstoltam, megrágtam, és nem tetszik. Egyáltalán nem tetszik. Hát mi jöhet még? Ja, igen, az éhségsztrájk.