Mai 3+1 megvolt

Ha történik valami rossz, azt mondják, innen már csak felfelé van. Ha két rossz történik, azt mondják, peches nap, majd holnapra elmúlik. Ha három rossz történik, akkor meg, hogy megvolt a három, most már megnyugodhatsz. Na nekem 3+1 volt, és még dél sincs...

9:02 Boti a pelenkázón, gyors csere, mert a bölcsiben már várnak minket... Meglepetésemre megvolt a mai első nagy dolog. Sebaj, gondoltam, rutinból megoldom, egyik kezemmel megemelem a két kis lábát, a másikkal már törlök is. De erős ez a legény, kirúgja magát, és a következő csípőtekeréssel (ugyan már, hol van itt a régi "jó" csípőzár...) kirúgja maga alól a nagydolgos pelenkát. Mit tanulok ebből? A nagydolgos pelenka épp olyan, mint a vajaskenyér. Mindig a megfelelő oldalával landol a földön. Igen, a megfelelővel, ami nem a külső fele... Na így kell két perc alatt pottyantós illemhelyet varázsolni a gyerekszobából. Legalábbis szagra.

9:30 Szinte csikorgó gumikkal hajtunk ki az udvarról. Vagyis, csak hajtanánk, mert valaki máris besurran a kapun. Kolos az, barátunk és kedvenc kertészünk, aki negyedórája hívogat a mobilomon, hogy engedjem be. Tényleg mostanra volt megbeszélve... És persze sietnie kellene, ezért nem kísér el a bölcsibe, hanem amíg visszaérek, majd leméri a szomszéd kertjét is. Mondom, 10 perc, és itt vagyok. Ciki vagyok... Rohanás a bölcsibe...

9:40 Letelt a 10 perc, Boti már átöltözve csatlakozott a gyerkőcökhöz a bölcsiben. Én visszapattanok a kocsiba, és át akarom hajítani magam előtt a táskát az anyósülésre. De elfelejtettem, hogy a hatalmas nagy táskám van velem, hiszen hoztam benne Boti két alvós maciját, kantáros nadrágját, vizesflaskáját... Szóval a kis retikülökkel bevált mozdulatsor ezúttal szépen letöri az autóillatosítót. Mindegy, régi vacak, csak haladjunk...

9:41 Bedobom rükvercbe az automatát, húsz centit akarok hátragurulni. Krrrrrr. Tizenöt centire parkolt mögém egy másik anyuka zöld Suzukija. Már 9:42, ráborulok a kormányra, hogy mekkora és milyen színű kocsi kell nekem ahhoz, hogy észrevegyem, ha mögöttem áll... Gondolkodj, Manka, mi a teendő. Visszarohanok a bölcsibe, megtalálom anyukát, megvárom az ő kislányának átadás-átvételét is, aztán együtt megszemléljük az esemény következményeit. Semmit extra, csak finom érintkezésnek tűnik. Nálam egy halvány csík, nála egy kicsit jobban rásimul a rendszámtábla a lökhárítóra. Visszapattanok, már 9:44, és indulok vissza a házhoz, Koloshoz, beszélgetni a kertről. De már nem rohanok, használom a tükröt, elteszem az illatosítót későbbi megszerelés céljára, és elhatározom, ha hazaérek, feltakarítom en bloc Boti "pottyantós" szobáját.

Na ez.