Gyerekkel vonzóbb a Manka

Még decemberben írtam egy gondolatörvényt ide arról, vajon gyerekkel vonzóbb-e a nő. Mondjuk úgy, hogy vegyes fogadtatása volt :) A lényeg, hogy ma bizonyosságot leltem: az én vonzerőmön egészen biztosan emel egy 11 kilós, 85 centis, (éppen ma) 17 hónapos férfi.

Ő

Történt, hogy egy korábban észlelt szívzörej miatt tettünk második kört a közegészségügy kardiológiáján. Ezúttal a XIII. kerületben. Voltunk már itt, agyi ultrahangon meg hallásvizsgálaton, csak akkor még mózesben meg babakocsiban toltam be Botit. Na, ma neeeem, ma besétáltunk szépen, kézenfogva, a tavaszi napesőben.

Szóval Boti kifáradva és növekvő gyanakvással, én meg D-vitaminnal feltöltve - így érkeztünk a kórház regisztrációs pultjához (régi nevén: betegfelvétel). Senki ránk sem hederített. Álltunk a kábé 130 centi magas pult előtt, én topogtam, nyújtogattam a nyakamat, hátha így észrevesz a telefonhoz ragadt nővérke, és aggódtam, le ne késsük a 10 órás időpontot, amit a kardiológussal megbeszéltünk. Boti nézelődött. Végre sorrakerültünk, a harmadik kezemmel elővarázsoltam Boti TAJ-kártyáját meg lakcímkártyáját. Szenvtelen hang. Klimpírozás a PC fekete billentyűzetén. Homlokráncolás. Boti közben fészkelődni kezdett, megpróbálta kiszabadítani a kis kezét, hogy világot lásson. Gondoltam, jobb lesz neki, ha felveszem, ezért egy halk sóhaj kíséretében lehajoltam, hogy felemeljem az addig láthatatlan (vö. 85 cm Boti és 130 cm nővérpult) pácienst.

És megtörtént a csoda! A nővér arcán széles mosoly jelent meg, és kisóhajtott egy sziát, a másik, pultban ülő nővérke odajött, és barátkozni kezdett, de úgy, hogy már majdnem bejelöltem a Facebookon: "Jaj, de szép vagy. Így, ebben a sapkában meg a csíkos kis pulcsiban is, édeseeeeem" - hátravetett sötétkék baseballsapka és sokszínű csíkos kapucnis volt az inspirátor. "Anyuka, kedves, mondja, milyen az idő odakinn? Napos? Nahát, amikor reggel bejöttem hat órakor, tudja, még nagyon hideg volt. Sőt, öt órakor, tudja, amikor a kutyákat kiengedtem, felvettem ezt a pulcsit, de nagyon fáztam, tudja..." Itt már nagyon mosolyogtam. És mindenki viszonozta a pult mögött. Közben arra gondoltam, többet egy tapodtat sem teszek Boti nélkül :) Nem csak ezért... :) Hamarosan visszakaptuk az iratokat, egy pontos útmutatással, merre menjünk. "Szia, nagyfiú, pápá! Szia, Te kis drága, jaj, abban a sapkában, édes nagyon. Integess, pápá, pápá..."

Most mondjátok, hogy nem öltöztet a Boti!