Estimese-olvasás, minden este ugyanaz, József Attila Altatója. Közben nézzük hozzá a keménytáblás könyvet, Szalma Edit rajzaival (ezt is mindig elmondjuk Botinak).
Minden versszak vége: "Aludj el szépen, kis Boti." Persze. A vers végén klasszikus: "Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, járjon utána." Majd Boti kérdezhet kettőt-hármat a könyvből. Rábök egy rajzra, azt mondja: "Hákággyá?" Mi meg: "Az labda, Boti, pöttyös labda." Aztán: "Hákággyá?" Válasz: "Az a csengettyű, Boti, a villamos csengettyűje." És ma harmadszor: "Hákággyá?" Elfojtott mosollyal: "Az a vonalkód, Boti." :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése