Adj ma egy mosolyt!

kép forrása: http://smile-quotes.com
 

Nem tudom, mi bajotok van a Valentin-nappal (tisztelet a kivételnek). Értem én, hogy amerikai ünnep, és ilyenkor persze pfuj, Amerika! Bezzeg ha a McDonald's-ról van szó, nagyobb a lelkesedés. Vagy az M&M's-nél, a Coca-Colánál, a Converse-nél, a Ray-Bannél. És azt tudtátok, hogy amerikai találmány a cipzár (Gideon Sundback, 1913), a scrabble (Alfred Mosher Butts, 1930-as évek), a post-it (Art Fry, 1980), a hullahopp-karika (Richard P. Knerr és Arthur "Spud" Melin, 1958), a bevásárlókocsi (Sylvan Nathan Goldman, 1938) és a celofán (Jacques Brandenberger, 1908) is?

Ha ezekkel nincs bajotok, igazán nem értem, mi ez a nagy ellenállás a február 14-ével kapcsolatban. Mondom ezt úgy, hogy még sosem ünnepeltem meg, bár sosem rajtam múlt. Én nyitott vagyok az ünneplésre, akár minden nap is, de tudom, minden nap nem lehet ünnep, mert akkor nem lenne ünnep. Értem... Naszóval részemről kész vagyok bármilyen alkalmat megragadni, hogy mosolyt csaljak annak az arcára, akiére szeretnék. Nekem erről szól a Valentin-nap (meg a sokak szerint csak a gyerekekre érvényes Mikulás és az egyébként vallási ünnep karácsony is). Nem többről, és nem kevesebbről. Hogy megerősítsem a szeretetemet vagy a szerelmemet azokban, akik bírják. És így mosolyt csaljak az arcukra.

Egyszer, februárban, a Caféban készült egy óriási papírmasé szív. Minden cafésnak volt rajta egy saját kis rekesze, amibe névtelenül lehetett Valentin-napi üzenetet dobni. A szív postásai pedig egy héten keresztül minden nap kiszállították a szerencséseknek a levélkéket. Egyik reggel nálam is elsurrant a postás, és egy kis, összehajtott papírdarabkát hagyott az asztalomon. Izgalomba jöttem. Ilyenkor mindig kívülről látom magam, mintha egy film szereplője lennék:

"Megcsörrent a kanál a kávéscsészében, amint magára erőltetett nyugalommal az íróasztalára helyezte.

Éppen egy Vodafone brief kellős közepére. A lassan lecsorgó cseppek komótosan dolgozták bele magukat a nyolcvan grammos ofszet nyomtatópapírba. Jó a nedvszívó képessége... Lassan nyúlt a papírdarabka felé, gondolta, először talán találgathatna, persze csak magában, csendben; eljátszhatna a gondolattal, vajon ki és mit írt neki. Ki akarta élvezni ezt a pillanatot, magába szippantani a tudatlanság fel-feloszló ködét, alaposan kielemezni a tényt, hogy valaki gondolt rá. Hogy rá gondolt valaki."

Nem folytatom, de lehetne még fokozni a kedélyeket. Egy kedves barátom kedves üzenetét kaptam akkor meg. Hogy eltávolodtunk ugyan egymástól, és más úton járunk már, de azért ő még minden szeretetével szeret.

Még akkor is mosolyogtam, amikor évekkel később megtaláltam ezt a papírt a fiókomban. Évekkel később, amikoris nyolc hónapos terhesen próbáltam átválogatni majdnem egy évtizednyi CD, post-it, névjegykártya- és fecnigyűjteményemet. Na ilyet tessék alkotni február 14-én! Nem Amerikáért meg az amerikai szokások kedvéért. Hanem annak a kedvéért, akit szívesen látnátok mosolyogni! Sok sikert :)