Boti kilenc hónapos koráig kapott anyatejet. Azt leszámítva, hogy a szoptatás milyen hosszú időt tud igénybe venni (különösen, mivel én az igény szerinti szoptatást választottam, vagyis akkor evett, ha kért, és egy-két kivétellel annyit és annyi ideig, amíg kért...), állítom, hogy az egyik legjobb "dolog", ami valaha történt velem - és ami valaha is történhet(ett) Boti és köztem. Imádtam, ahogy bújik, de egy idő után az tetszett a legjobban, ahogy kidől szoptatás után. Nem tudom, ki milyen dicséretet kapott valaha is a konyhaművészetére, nekem ezek a fotók a legbeszédesebb emlékeim. Még ha főznöm nem is kellett, csak jóllakatnom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése