Hard Rock Café Budapest

Úgy döntöttem, egy rövid posztot megér. Mert jól sikerült. Az elmúlt években magamra szedett, finnyás, hibakeresős szemmel jártam körbe (tényleg szó szerint körbejártam, mert Botinak kilométerhiánya volt, s ez kiváló ürügyet szolgáltatott arra, hogy a pincerész minden szegletét megvizsgálhassam). Naszóval a helyben nem találtam kifogásolhatót, jópofa, dizsihangulatú, igényes. Először még nagyon kerestem az általam is közelebbről ismert rockzenészek relikviáit (nem, az Anthrax pl. nem az én világom), de Bon Jovi lila bőrnacijánál meg Slash kalapjánál felsóhajtottam, ez is pipa! És még mennyit nem fedeztem fel... Állítólag vannak itt Madonna, Red Hot Chili Peppers, Rolling Stones és Michael Jackson ereklyék is!

(forrás: Burzsuj blog)

A kiszolgálás színvonalas, HRC-ben megszokott, kedvesek, figyelmesek, lufit a gyerekeknek, hoppá ez leesett, tessék itt van, jaj hozhatok másik tányért stb. Háttérben príma zene, Eric Claptonon teljesen felvidultam. Aztán az étkek, hmmm. Ismerős fogásokat rendeltünk, már csak az összehasonlítás végett is, Hard Rock Nachos és Jumbo Combo tál. Le a kalappal a szakács előtt, tökéletesen hozta a külföldön megismert ízeket, és kellemesen kiadósak az adagok is. A szokásos sör helyett most egy Hurricane fedőnévre hallgató koktél tette fel a pontot az i-re - tudom, disznóság ebédkor "alkoholizálni", de engem bűnbe vittek, esküszöm! Mindent összevetve az étteremrész 5-ből 4,5 nálam. A HRC Budapest szuvenírekre és a felső emeletre már nem maradt energia (vagyis energiája Botinak, aki a délutáni alvását követelte), így kénytelenek leszünk visszatérni valamikor :)