A magam részéről rettentő boldog voltam, amikor a Starbucks átlépte határainkat. Nem vagyok egy fanatikus, de ami jó, az jó. És a Starbucks jó. Akárhányszor eljutok az egyik itthoni intézménybe, kicsit olyan, mintha megint valamelyik kedvenc külföldi nagyvárosomban lennék. És ez is jó, jó érzés. Szóval karácsony ide, költözés oda, egy kis habzsi-dőzsi járt ma a Király utcai Starbucksban. Konkrétan egy grande caramel macchiato képében.
Boti is kedvére válogatott a pultból... (Valamiért mindig a törékeny dolgok érdeklik, hjaj.)
De aztán maradt a jól bevált víznél, amit nagyfiúsan az ablakban fogyasztott el. Így végre megint látott trolit! (Amióta elköltöztünk a kertvárosba, akkut trolihiánya van.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése