Történt, hogy a szüleim, anyukám régi vágyát kielégítve, vásároltak egy szipiszupi, darálós, tejhabosítós Saeco kávéfőző gépet maguknak. Ami karácsony másnapján, 25-én be is mutatta nekünk a tudását, majd befordult, és megmakacsolta magát. Továbbra is szép maradt és mutatós, még világított is, csupán egyetlen dologban nem teljesített: nem főzött kávét. Akkor többször is elhangzott, hogy bizony megy az irodába tartalék-kávéfőzőnek, meg odaadják valakinek... Azóta magától csatasorba állt újra, és bőszen főzi a kávét. Esküszöm, lelke van ezeknek a gépeknek! Vagy füle...
A miénknek meg telepatikus képességei. Mivel ugyanis a Saeco vacakolt, elkezdtünk arról beszélgetni, hogy az otthoni kávéfőző sem szuperál már olyan jól, meg azt a hosszú amerikai fajta kávét főzi, amit mi annyira nem is csípünk (főleg én, aki tej és cukor nélkül, csak a tiszta kávét szeretem igazán). Nézzünk hát a neten valami másikat, hátha találunk. Aztán másnap gyanútlanul hazautazunk, és itthon egy vízfolyatós, köhögős masina vár bennünket. Márpedig 200 kilométerről nem hallhatta a terveket, amelyek az "ő" lecserélésére irányultak... Tehát csak telepátia lehet.
Vagy roppant véletlen, de ezekben már egyre kevésbé hiszek. Mindenesetre Mr. KitchenAid dokinál (konkrétan a Krisztina körúti Gelka - nem viccelek - szervizben), és várja a sor(s)át... Én azért magamban drukkolok neki, mert Boti már olyan ügyesen kezeli mind a két indítógombot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése