Boti-napra

Tudom, hogy a névnap sokaknak épp ugyanolyan nap, mint a többi. De nekem ez is egy ünnepnap. Azért, mert egy van belőle egy évben - ja meg azért, mert akarom :) Egy alkalom arra, hogy megünnepeljük, megmosolyogtassuk azt, akit szeretünk. Jelen esetben a képen látható, gyönyörű kisfiút, Botit:

Ez Boti második névnapja. Az elsőn még ilyen kis incifinci volt:

Na azóta sok minden történt, összevissza, tehát nem időrendi sorrendben felsorolok párat. Megvannak az első szavak: az 'anya', az 'inni', a 'hinta' és a 'tej' mellé tegnap óta felsorakozott az 'apa', a 'papa' és a 'kuki' :))) Mindez ma tovább bővült a 'Boti'-val. Megvannak az első lépések - bár most már inkább úgy mondom: az első kilométerek. Benne van a boogie a lábában rendesen, amióta jár (egyéves és egyhetes kora óta), azóta le sem áll. Viszont leül, mégpedig kedvenc mocijára, és azzal hajt, mint a meszes. Most már páros lábbal felgyorsul (ahogy anyukám mondaná: felfürgül :), és aztán lábemelés, gurulááááás. Zseni :)

 

További nagy kedvencek: a hinta, a csúszda, az új dömper, a szánkó, mindenféle játék, aminek kereke van - no meg az utolérhetetlen és esténként összeszedhetetlen legó. Az étvágya természetesen prímán leköveti a mozgásigényét, mindent megeszik, legyen az hekk, spenótos tészta vagy rántott hús (ha oregánót teszek bele, habzsolja :). A mai névnapi ünnepi vacsora virsli volt, mert imádja. Nem is kicsit, merthogy rögtön három darab füstölt virslit benyomott némi zsömlével, ezt közben sűrűn öblögette narancslével, és megkoronázta egy fél csokis danette-tel. Hm, nem kifejezetten gyerekadag :) Erről jut eszembe, elkezdett önállóan enni is, bár egyelőre inkább játéknak tartja, semmint kötelességnek. Viszont felszúrja a virslit a villára, beteszi a szájába, eszik szépen kanállal is, ha olyanja van. És végre eszik a saját kezével, miután a múltkor rajtakaptam a bölcsiben, hogy ott nem problémázik ezen. Mentem érte délután, mondták, kinn van az udvaron, mondtam, meglepem. Kiléptem a teraszra, és ott ült szépen egy kisasztalnál egy kisszéken, egyik kezében alma, a másikban keksz, és vígan falatozott - jelzem, egészen addig a napig itthon hisztizve követelte, hogy én etessem. De azóta nem dőlök be a trükkjeinek :)

Húúú, nem akartam ám ilyen bő lére ereszteni, de ha már eddig elolvastátok, még pár címszó: kábé 88 centi és talán elérte már a 12 kilót. Volt nyaralni a Balatonon (Balatonszepezden, Vonyarcvashegyen, Balatonfüreden...) meg Máltán, többször is segédkezett kutatási alanyként a CEUnak, a Szentmihályi Uszoda lelkes látogatója és már merülője is, az Állatkertbe lassan bérlete lesz, ja és Magyarországon az elsők között, alig 9 hónaposan már plankingelt:

Most mit mondjak? Életrevaló kölyök, és ma van a névnapja. Boldog Boti-napot neki! :)