Azért ennek sztorija van, kezdem azzal. Nem oly régen (!), gyerekkoromban messze laktunk a nagyszülőktől. Anyu családja a Mátrában, Ivádon, apué Szolnok mellett, Rákóczifalván. Mi meg a Balatontól 13 kilométerre, Somogyban, egy kisvárosban (jó, a neve: Marcali). Hétvégente, ha nem kellett valamelyik telkünkön krumplit szedni, tarackozni, vagy nem mentünk horgászni a Nagy Árokhoz, akkor kocsiba ültünk (kocsi = Trabi, Moszkvics, Dacia, 120as Skoda és társai), és letepertük azt a 310 kilométert hol az egyik, hol a másik nagyszülőhöz. Útközben szólt ám a Markos-Nádas, a Nagy Bandó vagy néha zene gyanánt a Citromízű banán. A bátyámmal mi javarészt aludtunk, veszekedtünk, vagy rosszalkodtunk a hátsó ülésen - esetleg, biztonsági öv híján, a hátsó ablakban könyököltünk egészen az első rosszullétig...
(Apu szerint az is előfordult egyszer, hogy ő felvilágosító órát kívánt tartani a hosszú úton. Feltette a klasszikus kérdést: tudjátok-e, hogyan lesz a kisbaba. Mire én: "Ó, hát hogyne tudnám...", és olyan részletes előadásba kezdtem, hogy ő zavarában eltévedt Budapesten. Azt hiszem, úgy 11 vagy 12 lehettem.)
Naszóval, ha Rózsi mamáék felé vettük az irányt, Rákóczifalvára, akkor egész úton csuriban voltam, hogy a két kedvencem egyike várjon ebédre: a lekváros bukta vagy a krumplis pogi. Utóbbihoz mindig valami finom, tartalmas leves dukált: tejfölös bableves, gulyásleves vagy hasonló. Ahogy megérkeztünk, és apu leparkolt a zöld-sárga kerítés mögött, elsétáltunk a ház mellett, és a gangon már érezni lehetett, hogy mi ránk a nyári konyhában... A krumplis pogácsa illatáról ódákat tudnék írni, de ide most kedvcsinálónak elég legyen annyi, hogy a vajon sült krumpli édeskés, bőr alá mászós illata keveredik a finom élesztős tészta meleg pompájával. Elképesztő!
Megosztom a receptet, ahogy én készítem. A nagymamám fejcsóválása ellenére nem zsírral, hanem margarinnal, de minden egyéb nagyjából stimmel :) Vigyázzatok a receptre, eddig annyira féltve őriztem, mint a Coca-Cola a sajátját... És ha van szabad 2-3 órátok, ugorjatok neki, megéri! Haj, de még mennyire meg...
Az a krumplis pogi
Hozzávalók:
- sok idő nem árt
- sok krumpli, én legalább 2 kilóból szoktam
- margarin ízlés szerint, de 2 kiló krumplihoz legalább 20 dkg
- 1-2 tojás, de ez el is hagyható
- élesztő, meleg tejben, cukorral felfuttatva egy bögrében
- só
- 20-30 dkg fehér búzaliszt (nem tönkölybúza, nem teljes kiőrlésű, és úgy egyáltalán, ezzel a pogival ne reformáljatok, nem éri meg :)
Elkészítés: csinosra pucolod a krumplit - vagyis a héján túl az elfagyott részeket, a csírák gyökereit is eltávolítod (mert minden csúfság a pogácsádat fogja csúfítani). Felkockázod, és sós vízben puhára főzöd. Ha megfőtt, leszűröd a vizet, és krumplinyomóval áttöröd. Ráreszeled a nagylyukú reszelőn a margarint, hozzáadsz vagy négy kávéskanál sót, és elkevered fakanállal (a forró krumpli majd jól magába olvasztja a vajat meg a sókristályokat). Ezután hagyod hűlni. Ez fontos, mert kézzel kell összegyúrni a tésztát, és komoly égési sérüléseket szerezhetsz, ha egy 80-10 fokos krumplival kekeckedsz. A langyosra hűlt sós-vajas krumplikeverékhez hozzáadod a tojást (ha akarod), a felfutott élesztőt és a lisztet. Jól összegyúrod. Ha jól csinálod, és miért ne csinálnád jól, a tésztád kissé ragacsos lesz. Ne ijedj meg, ez így van rendjén, fontos, hogy a krumpli domináljon, ne a liszt. Nem hagyod viszont kelni a tésztát az élesztővel, hanem rögtön, vastagon lisztezett vágódeszkán ujjnyi vastagságúra nyújtod, majd közepes méretű pogácsaszaggatóval kivágod a pogácsákat. Kivajazott tepsire rakd őket. És ne kend le semmivel, se vajjal, se margarinnal, se tojással, semmivel.
Sütés: a teli tepsit beteszed a 200-220 fokos sütőbe.
Így néznek ki a sütőben. Helyesek, mi?
Én hőlégkeveréssel szoktam sütni, hogy mielőbb kész legyen. Ha megpirult-lebarnult az alja, akkor alányúlsz egy lapáttal, és átfordítod a pogikat a másik oldalukra. Sőt, a lapáttal kicsit le is nyomkodod őket. Mert ez úgy az igazi, ha mind a két oldala megsül, szép lapos a pogi, és középen egy masszív krumpplis masszát találsz, amiben nincsenek levegőbuborékok meg lyukacskák. Csak tömény krumpli, esetleg krumplidarabkák. Akkor csinálod jól, ha szinte szalagos, mint egy fánk, és a kezedbe véve szét tudod szedni kétfelé a pogácsát, mint a pilótakekszet.
Iszonyat sok lesz a mosogatnivalód ez után, de előbb egyél! Jó étvágyat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése