Botit vártam, és próbáltam tökéletes kismama lenni. Nem panaszkodni, pedig voltam veszélyeztetett terhes, elvesztettem az ikertestvérét, vizesedtem, és kilenc hónapig non-stop minden vírust, baktériumot benyaltam - de akkor sem akartam panaszkodni. Kitanulni a kismamák mesterségét - ehhez kilószámra olvastam a könyveket és gigabájtszámra a weboldalakat a babák ideális méreteiről, a kismamák ideális étrendjéről, a vashiány pótlásáról, lemondtam az isteni penészes sajtokról, a kóláról, helyette borzalmas, földszagú céklalevet ittam. Nem nyavalyogni és nem kényeztettetni magam, helyette házibulizni hajnali négyig, majd hazafuvarozni a már nem szomjasakat, karaokézni, háziasszonykodni, és szülés előtt pár órával még nagybevásárolni és csirkecombot sütni az éhező apukának... Szóval igyekeztem, na.
Nagy igyekezetemben elkezdtem táblázatokat szerkeszteni. Két dolog miatt: az egyik, mert olyan az agyam, mint egy nagylyukú szita. Amit nem írok le, az sanszosan nincs is. Szóval szerkesztettem táblázatokat arra, hogy milyen kis és nagy csomagot kell összepakolni a kórházba a szüléshez, vagy hogy milyen ügyintéznivalók várnak a tisztelt apukára a szülés után azonnal (táppénz intézése, munkaadónál kocsi leadása, bejelentkezés háziorvosnál, védőnőnél, gyerekorvosnál, gyógyszertári nagybevásárlás, adókártya satöbbi, satöbbi). Akinek kellenek ezek a táblázatok, boldogan átküldöm, már sokakkal megosztottam azóta. A másik ok pedig, amiért táblázatokat szerkesztettem, az az, hogy ehhez volt "kedvem" (és itt most erősen dörzsölöm össze a hüvelyk-, mutató- és középsőujjamat). Hacsak az emberre nem szakad rá a bank, érdemes alaposan végiggondolni, mit, hol és mennyiért vásárol be. A babának és magának. A "Boti bevásárlólista" teljes, a babafürdető kádtól egészen a mellszívó gépig és a köldökcsonkra használatos gézlapig terjed (szintén boldogan megosztom azzal, aki kéri). Egy dolog hiányzott róla: a babajátékok.
Egyetlen egy darab babajátékot sem vettünk Botinak, még egy rágókát sem. És máig is, szerintem a két kezemen meg tudom számolni, hogy hány játékot vettünk neki - és ebben már benne van a mikulásajándéka, a két karácsonyi ajándéka, születésnapi stb. is. Bizony. Eredetileg azért, mert úgy voltam vele, hogy úgyis mindenkitől játékot kap. Igazam is lett, ma már az étkező-nappali egy jelentős részét hintapaci, DJ pult (valójában zenélő babatornázó, de Boti DJ pultként üzemelteti egész nap...), lábbal hajtós kisautó, beszélő székecske, barkácsasztalka (jó, ezt tőlünk kapta karácsonyra :) és egy óriási ládányi matchbox, építőkocka és formás kirakók foglalják el. És tudjátok, ma meg már miért nem veszek játékot neki - legfeljebb egy négyszáz forintos buborékfújót vagy egy hétszázkilencven forintos, felhúzható állatkát?
Botinak tök mindegy, mi mennyi. Valami egészen más rendszer szerint szeret meg valamit, vagy hagyja teljesen figyelmen kívül. Itt van például az alvós macija.
Egy világoskék, teszkós textilmedve, a maga sajátos sármjával, és ma már büdös lábával, merthogy a lábát nehéz megszabadítani Boti rágicsáló szájacskájától. Elválaszthatatnok. A büdöslábúval alszik, kel és fekszik, sőt sokat segít nekünk a bölcsis beszoktatásban is. Hetente egyszer-kétszer elcsórom tőle, és suttyomban kimosom a mosógépben. Ez egy hatvanöt perces program, utána még kábé egy óra, mire a radiátoron megszárad. Ennyi időre kell elvonnom a gyermek figyelmét, nehogy keresni kezdje :) Tekintettel őmackósága elhasználtságára, lázasan kerestem a hazai teszkókban ilyen macit, pótmacinak, de nincs. Felvásárolták az összeset a hasonló rágóhajlamú bébivel megáldott szülők. Végső kétségbeesésemben vaterázni kezdtem, de ott sem leltem. Végül a nagy e-bay-hez fordultam, s lőn, lett maci, egyenesen Angliából szállították ide Boti úrfinak, tíz fontért, ha jól emlékszem. Tökéletes, tiszta példány, még senki sem dédelgette meg. Nagy boldogságomban kimostam, és óriási lelkesedést várva Boti orra elé dugtam, aki félrehajította, és egy laza mozdulattal betömte a szájába a büdöslábú büdös lábát. No, hát ennyit a pótmaciról... Ha minden jól megy, hamarosan egy rajzom főszereplője lesz :)
A másik, hogy mivel én sokat időzöm a konyhában, ő is sokat időzik - vagy inkább lábatlankodik ott. Nyitogatja a fiókokat, pakol, keresgél. Van már egy kinevezett fiókja, a legalsó. Jól tudja, melyik az, mert ha megkérdezem, kihúzza vigyorogva. De a kutatásait mégis inkább a felső fiókokra koncentrálja... És időről időre boldog sikollyal kap ki valamit egy fiókból, majd - mint egy győzelmi zászlót - a feje fölé tartva rohan ki vele a konyhából. Ma például egy kék, műanyag, ikeás kancsóval. Tegnap egy szilikon jégkockatartóval. És nem ritkán a tésztaszűrővel. Hagyom, mert boldog, hogy zsákmányolt valamit, ami láthatóan nem gyerekjáték, tehát tiltott terep (ja kérem, a tiltás már ebben a korban vonzóbbá varázsol bármit...), nem hétköznapi, és csak felnőttek kezében látta eddig. Egyébként elképesztően kreatívan játszik ezekkel az eszközökkel: a tésztaszűrőt hol a saját, hol az én fejemre teszi. A kék kancsóba belekiabál, és élvezi a dobozhangot. De pl. egy konyharuhával, amit száradás közben csen el a radiátorról, simán elszaladgál fel s alá, és ugróiskolát játszik: eldobja előre, odafut, felveszi, megfordul, eldobja a másik irányba... Evés közben is jár a keze, a kedvence egy Butlers dobozos gyertya, ennek leveszi a tetejét, majd visszateszi, leveszi, visszateszi, megvizsgálja, ahogy gurul (mert henger-alakú a lelkem).
Na most akkor minek is költenék én a játékboltokban tízezreket? Hozzáteszem, imádok játékokat nézegetni, ismerkedni az újdonságokkal, vizsgálni a matchboxválasztékot.... De ezúton is üzenem a kedves leendő és meglévő kismamáknak, hogy tessék számítani a rokonok és barátok lelkesedésére a játékboltok irányában, és tessék tartani egy jól felszerelt konyhát. Ezzel a gyermek figyelmének lekötése, formai-logikai készségeinek, kézügyességének és kreativitásának fejlődése... egyszerűen csak pipa. Szerintem.
